“dr. Mártai István, az OMSZ főigazgatója mintegy 62 mp alatt, indoklás nélkül kirúgott.” | Ezek Mennek Mostanában

“dr. Mártai István, az OMSZ főigazgatója mintegy 62 mp alatt, indoklás nélkül kirúgott.”

Tavaly szeptember 14.-én megjelentettünk egy interjút, amit Dr. Túri Péterrel a jelenleg is működő modern magyar légi mentés megálmodójával, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft volt igazgatójával készítettünk. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük mai blog bejegyzését.

Megjegyzés:A poszt jól jellemzi a mai magyar valóságot, és az OMSZ “felelős” vezetőit.

És akkor Túri doktor posztja:

Ígértem egy összefoglaló posztot a perem hátteréről, ha jogerőre emelkedik az ítélet.

Nos, a Munkaügyi Bíróság ítélete jogerős, végrehajtható. Így itt a kis magyar valóság, felelős vezetők 2010-2012. 

Előzmények: 

Egy állami cég, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ügyvezetője voltam 2006-2011 között. 2011 február végén egy koraesti pillanatban az Egészségügyi Államtitkár által pár hónappal korábban kinevezett dr. Mártai István, az OMSZ főigazgatója mintegy 62 mp alatt, indoklás nélkül kirúgott. (A döntés hátteréről, utódomról, a cég utóéletéről, a mai helyzetről nem írok.) Az eltávolításom az akkori klasszikus forgatókönyvek szerint zajlott, másnap reggel a cégnél átadás-átvétel címén megjelent 12 ember, kijelölt utódom és egy olyan megmondóember (Dr. Burány Béla), akit ugyan a szakma semmibe vesz, de a mai napig államtitkári tanácsadóként jelenik meg, eltávolításomban pedig komoly szerepe volt.

Mintegy 10 órán keresztül adminisztrálunk, jegyzőkönyveztünk, mindent rendben találtak, sőt… Egyszóval lezajlott a dolog, még aznap kifizették, ami szerintük járt nekem – végkielégítést, titoktartási pénzt, versenykorlátozó kompenzációt, vagy ki tudja milyen egyéb jogcímen pénzt nem kaptam. Mindössze a részarányos szabadságmegváltás és az MT szerinti átlagbérem került bérszámfejtésre, mindezt azonban a jól ismert 98%-os különadó sújtotta. Egyszóval gyakorlatilag se pénz, se posztó alapon távoztam 5 év után.

A per:

Egy dologról felejtkeztek el a magasan képzett, széles látókörrel és megalapozott vezetői képességekkel rendelkező, kirúgásomban szerepet játszó emberek: a 2010-es évet érintő prémiumomról. A jogosan járó összeget ugyanis lenyelték, szó sem esett róla. Hülyén is nézett volna ki, kirúgjuk, de munkáját el kellene ismerni. A poén most már nyilván sejthető… 🙂

Pár hónapig vártam. Hátha megjön az eszük. Aztán levelet kaptak. Fizetni kellene drága uraim, mert ugye, ami jár, az jár. Na, azonnal zavar keletkezett az erőben. Az OMSZ és a légimentők jogászai elemezték a becsatolt irataimat, álláspontjuk korrekt volt – valóban, ami jár, az jár. Nem így Mártai István és Gorove László az OMSZ-nál, illetve utódom, Temesvári doktor. A vegytiszta rosszindulat,a  középszerűség  és az irigység megnyilvánulásai hangzottak el, ami persze viszonylag gyorsan eljutott hozzám: “Akkor se fizessünk, ha jogosan jár neki, inkább pereljen, minél később kapja meg, annál jobb.” Könnyű volt az előzetes és egyértelmű jogi állásfoglalások ellenére az állam pénzével, az esetleges pervesztés költségével, a kamatokkal játszani, hiszen nem a saját zsebükre voltak ilyen bátrak az urak, állami pénzt kockáztattak…

Elindítottam a pert. Nem a kirúgásomat pereltem, nem a visszahelyezésemet kértem, csak a jogosan járó juttatásaimat. 

Alapos ember vagyok, voltam, mindenről papírom, leveleim, feljegyzéseim voltak, így könnyedén csatoltam be a bizonyítékok tömkelegét. Érdemi ellenkérelemként személyeskedő, vádaskodó, megalapozatlan gondolatok érkeztek, konkrétum egy sem. Az ellenem beidézett alperesi tanúk közül az egyik alkalmatlan volt a tanúskodásra, a másik először el se jött. Második alkalommal elővezettetés és rendbírság terhe mellett idézték. Jópofa volt a szentem (ma OMSZ főigazgató helyettes!), amikor a bírságot akarta kifizettetni vele a bíró, nem átallotta a következő mondatot mondani: “Nem lehetne, hogy a Túri úr fizesse, aki úgyis mindjárt sok pénzt fog nyerni?” A levegő megfagyott, az ügyvédek, a bíró csak nézett, a pofátlanságtól majd’ szétrobbantam, hát kik miatt ülünk itt a bíróságon másfél éve, a kutyaúristenit, és még Ti jópofáskodtok??? 

Időközben az utódomul kinevezett és a történetet a per irányába toló, a jogosan járó kifizetésről, megegyezésről hallani sem akaró, ellenem bújtogató, az alperesi társaságot (Légimentő Kft) vezető Temesvári doktor megbukott, a cég éléről levették, utóbb a légimentőktől is elküldték. Érdemes volt anno kinevezni. A maga után hagyott sok sz.r közül csak egy volt a munkaügyi perem.

Összegzés:

A bíróság immár jogerős ítéletete szerint a 2010-es évre 100%-ban jár a munkám elismeréseként a prémium. Így 2011 februári eltávolításom végképp abszurd és a döntéshozókra nézve kínos véget ért, olyan embert rúgtak ki, akinek ma már bírósági papírja is van arról, hogy jól dolgozott. Az időhúzás miatti megemelkedett összeg persze állami pénz, egy állami cégnek okozott felesleges kiadás, nem beszélve az elfecsérelt munkáról, energiáról. Most a jogászaim megvizsgálják, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az urakkal szemben megáll-e a hűtlen kezelés gyanúja, aztán eldöntjük, hogy megtesszük-e a feljelentést ellenük. 

Az igazi csattanó pedig csak ezután jöhet majd…”

Hát így…..




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Connect with Facebook