“Korszakváltók” 2014. I. rész. Magyar Szolidaritás Mozgalom | Ezek Mennek Mostanában

“Korszakváltók” 2014. I. rész. Magyar Szolidaritás Mozgalom

2011-et írtunk. Túl voltunk a rendvédelmisek tüntetésén, és a bohócforradalmon. Október elsején megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom. A mozgalom alapításáról, céljairól így nyilatkoztak az alapítók:

„Kónya Péter, a mozgalom egyik alapítója és ügyvezetője, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének (FRDÉSZ) elnöke elmondta: a mozgalom hivatalosan kedden alakult meg, és politikai pártoktól semlegesen kívánja folytatni tevékenységét. Nem szervezetek, hanem magánszemélyek csatlakozását várják, magyar állampolgárokét, határon túli magyarokét és itt dolgozó külföldi állampolgárokét. Azt szeretnék, ha a mozgalommal fel tudnák számolni a megosztottságot, és megvalósulna végre egy olyan összefogás, amelynek köszönhetően “jobb, élhetőbb, demokratikusabb Magyarország jönne létre” …..”A mozgalomnak nincs egyedüli vezetője, az alapítók a mozgalom azonos jogállású ügyvezetői. Kónya Péter azt mondta, a mozgalom jövőbeni irányát a csatlakozók határoznák meg, és nem az alapítók.”  ……..”Kónya Péter elmondta, hogy a mozgalmat magánszemélyként vele együtt Árok Kornél, Székely Tamás és Székely Sándor, az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület társelnöke alapította.”

szolidaritas_alak

 

Több mint másfél év távlatából beláthatjuk, a fenti mondatokból ma már semmi nem igaz. A politikai pártoktól való semlegességnek mára már nyomát sem látni. A jelenlegi állás szerint képesek „összebútorozni” boldog boldogtalannal, csak ott legyenek a húsosfazék közelében.  De a pártsemlegességre való hivatkozás kellő indokot szolgáltatott arra, hogy az alapítás után Árok Kornélt leváltsák.

2012.02.20.: „A mozgalom azt közölte, hogy mint civil szerveződés, a demokratikus állam helyreállításán és újrateremtésén munkálkodik, amelyhez elengedhetetlen egy széles körű társadalmi konszenzus kialakítása, amelyet csak pártoktól függetlenül lehet megvalósítani. “Mivel Árok Kornél tagja egy pártnak, amelyben a jövőben aktív szerepet kíván vállalni, így a Mozgalom fenti céljaitól eltérő utat választott, ezért a három másik társelnök és az alapítók többségének kezdeményezésére Árok Kornél a jövőben nem tölt be tisztséget a Magyar Szolidaritás Mozgalomban” – fogalmaznak a közleményben.”………  ” Árok Kornél hétfőn délután aggályosnak nevezte a döntést, mert mint fogalmazott: nem az ő, “hanem a mozgalom irányvonala változott meg”. Hangsúlyozta, hogy nyárig nem vállalhat tisztséget semmilyen pártban, ám azt eddig sem titkolta, hogy politikai pályára készül. Úgy fogalmazott, hogy nem tetszenek neki azok a politikai erővonalak, amelyek megjelentek a mozgalom mögött.”

De kik lehetnek azok a titokzatos „politikai” erővonalak, akik a mozgalom mögött állnak? Kik azok az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület? Árok Kornél eltávolítása után fellángolt a vita az EMD körül, amiről később kiderült, hogy nem is egyesület, lévén hivatalosan nincs és nem is volt bejegyezve. Több bejegyzés is született arról, hogy az állítólagos egyesületnél nincs minden rendben. Működése antidemokratikus volt, pénzügyi elszámolása átláthatatlan. A témával mi is foglalkoztunk egy éve. A vihar az óta elült. Nagy valószínűséggel már soha nem fog kiderülni, hová lett sok pénz, miből nyílt a Benczúr utcában a Szoli kocsma, a mozgalom egyik kedvelt találkozóhelye.

„Egyébként, egyéb más pénzgyűjtésből, pl. a január 02. Opera, készült valami átlátható elszámolás? Mert akik gyűjtötték, hordták körbe a dobozokat, azok is mindenféle átadás-átvétel nélkül adták le a pénzzel teli dobozokat. Egy gyűjtő saját elmondása szerint legalább kétszázezer forint volt abban a dobozban, amit ő leadott. És 12 ilyen doboz járt körbe akkor. Hol a pénz? Hol az átláthatóság? Az elszámolásnak már rég fent kéne lenni a neten, mindenkinek elérhető formában, hogy tudják az emberek, egy nemes célért adakoztak, és nem bizonyos emberek zsebét tömték tele.”

 

Tavaly Juhász Péter még ezt írta facebook oldalán:  „Tény: a Millások, egy fillért sem kaptak külföldről. (Leszámítva azokat a mikroadomáynokat, amelyekt külföldről utaltak számunkra a tüntetések költségeihez. Azokat köszönjük!)

Ugye nem kell mondanom, hogy az EMS-nek semmi köze az Egymillióan a Demokráciáért egyesülethez?
Csak smittelték a nevünket.
Először bennüneket akartak bomlasztani, majd amikor leráztuk magunkról őket, rászálltak a Péter Kónya Árok Kornél párosra. Ahogy hallani lehetett, jelentős szerepük volt Kónya és Árok szembe állításában, majd szakításában.
Amikor kiváltak, 95 fős volt a Milla szervezői csoportja. Én, aki minden találkozón jelen voltam, összesen 7 embert ismertem az említett 28-ból, a többi soha nem vett részt a Milla szervezésében.
Ők név szerint: Székely Sándor, Anna Vamos, Varga Arnold, Dávid János, Bódi Beáta Ágnes (Guy), és még két fő, akik egy hónap után kiléptek onnan, és visszajöttek szervezni a Millát.

Már akkor mondtam többeknek, hogy vannak erők, amelyek szét akarják cseszni a civil mozgalmakat. Kevesen hittek nekem.”

De más problémája is volt az EMD-vel:

„ lopások, amin rajtakaptuk az EMD-t, ami persze később már Szolidairtás néven futott:
– október 23-ra JUNIUSban megtettük a rendőrségen a bejelentést. 2 órával(!!!) később befut a rendőrségre az EMD bejeletése is, mint később kiderül azért, hogy zsaroljanak vele. Nem vettünk róluk tudomást, így idővel lekoptak.

– december 23, LMP színpadán bejelentik az Ellenzéki kerekasztalt. Erről 4 hete ment akkor egeztetés az EMS belső levelezésében, ezen a néven.
Megint ellopják valakiktől a show-t, konkrétan az LMP-től, akkikel szintén nem egyeztetik, hogy mit fognak bejelenteni a színpadán. Jellemző a helyzetre, hogy az LMP elsők között jelzi, hogy nem vesz részt az EKA munkájában.

– január 2-i tüntetés szervezését a gyakorlatban nem a Szolidaritás kezdte el, hanem Kopiás Steve. Ő meg én szerveztük a Sirályba az ezzel kapcsolatos első megbeszélést, amin eredetileg pártoktól független, civilek által szervezett demonstráció lett volna. Megjelent Kónya, megtámogatva EMD-vel, és elvitték a show-t megint. Elkezdtek a saját nevükben kommunikálni a közös helyett, és főszervezőnek kiáltották ki magukat. Az EMS távolmaradásának oka ebben rejlett: a közösen megbeszélteket megmásítva kezdtek a szervezésnek.

– január 15-én bejelentjük, hogy indul a március 15 szervezése, bejelentettük a rendőrségen. másnap kiderül, a BRFK nem veszi tudomásul a bejelentésünket. Mielőtt bármit szólni tudnánk, a Szolidaritás szétkürtöli a sajtót, hogy mivel nem engedik a “civileket” tüntetni 15-én, ezért idén március 10-én lesz tüntetés. anélkül, hogy velünk bármit is egyeztetnének.

– március 2-ra megszerveztük a magunk ellenzéki kerekasztalát konferencia formájában. ez az első lépése egy folyamatnak, mint ilyen arról szólt, hogyan jutottunk el ideáig: az elmúlt 20 év értékelése.
10 nappal az esemény előtt elkezdjük a hirdetését. Másnap a Szolidaritás bejelenti, hogy évértékelő konferenciát tart március 1-én.”

„Azt mondod, hogy ők akarták demokratikusabbá tenni. Szerintem ha így lenne, akkor a Szolidaritás, aminek vezetőségét (ha jól tudom) 5 EMD-s alkotja, demokratikusan működne.
Demokratikus akkor lenne, ha a vezetői nem önjelöltek lennének, hanem válaszottak (tagság által), és ez a megyei vezetőkre is igaz lenne, akiket szintén kijelöltek valakik, de nem a tagság. Demokratikus lenne, ha a tagságnak bármilyen módon lehetősége lenne befolyásolni egy-egy döntést, tehát vagy dönthetne, vagy megválaszthatná, ki döntsön a nevében (bázis vagy képviseleti demokrácia).”

Természetesen az óta szent a béke. Juhász már szereti a Szolidaritást és annak vezetőségében található volt EMD tagokat.  Azokat, akikről ilyen véleményeket lehet olvasni. Idézzük szó szerint:

„Az EMD-s kiscsapat: kinek dolgoznak valójában? melyik szervnek? Székely Sanyi 8 osztályt bukdácsolt végig, s most teoretikusa a Szolidaritásnak! Bódi Ágnes Beáta 30 évesen végzett el egy fizetős fősulit, ahol vett egy diplomát, hogy Mesterházy Ernő ne égjen, amikor szolgálataiért beteszi a cégeibe, Vámos Anna egy gyenge érettségi után OKJ-s könyvelgető, Dávid János a kiöregedett szocimókus, pénzsóvársága köztudott, Csőke András vízvezeték szerelőként irányít a Szolidaritásban nála kvalifikáltabb embereket, Vargha Arnold egy OKJ-s tanfolyammal a zsebében osztogatja intelmeit, kommunikációs szakemberként villog Molnár-Sinkó Zsuzsa, az Audi adminisztrátora, aki legalább 3 kommunikációs szakkönyvet már aláhúzgált életében. Hajrá Szolidaritás!”

A Szolidaritás Mozgalom jelenlegi vezetőségének névsora megtalálható a szoldaritas.org oldalon. Itt az is kiderül, tagdíjat nem szednek, de támogatást elfogadnak. Hogy mégis miből tartják fenn a mozgalmat és magukat rejtély. Az, hogy a mozgalom vezetői kapnak-e tiszteletdíjat vagy költségelszámolást szintén titok. Megkérdeztük, de semmilyen választ nem érkezett több mint két hónapja. Na mármost, vagy mindenki a tartalékait éli fel, ahogy azt Kónya Péter nyilatkozta, vagy csak simán fényevők.

Maga a mozgalom valójában, mint szakszervezet van bejegyezve. Kónya Péter szerint „ennek csupán technikai oka van.”  Persze a technikai ok mellett ez kényelmes és biztonságos is. Nincs igazi tagság, ergo nincs aki vezetőket válasszon, és nincs, aki beleszóljon a döntésekbe. A bejegyzésről, illetve annak máig tartó elmaradásáról van aki így emlékszik vissza:

“„Érdekes momentum az is, amikor 2012 januárban, vagy februárban a Székely Sanyi bement a bíróságra, és VISSZAVONTA a Magyar Szolidarítás Mozgalom bejegyzési kérelmét. Nem a bíróság utasította el, hanem az egyik társelnök vonta vissza.”                                                                                                                                                   

Ebből botrány kerekedett, mert ez is Árok tudta nélkül történt, akár  csak az LMP színpadán a EKA bejelentése.

Lássuk be a Szolidaritás Mozgalom jelenlegi működésének annyi köze van a demokráciához, mint tyúknak a szaxofonhoz. Morzsolódnak is le a csatlakozók (nem tagok!) szép számmal. Van aki csendesen tovább áll, van aki nyílt levélben fejti ki nemtetszését:

„/Nyílt levél. Kérem, továbbítsátok neki, és magatoknak is. Köszönöm!/

Tisztelt Kónya Péter!
A Szolidaritás Dorog az elsők között volt, amely bejelentette a mozgalomhoz való csatlakozását. Ott voltunk a Szolidaritást elindító partra szállásánál, az első országos megmozdulásnak számító félpályás útzárnál, jelen voltunk minden országos megmozduláson, részt vettünk az első, és egyben az utolsó országos értekezletén. Sajnos már a mozgalom megindításakor, a bejegyzési procedúra körüli zűrzavaroknál látszott, aztán az Árok kontra Kónya szakadáskor felszínre is került, hogy a mozgalom információs hálózata és döntési szintjei, enyhén szólva, nem kidolgozottak, és bebizonyosodott, hogy micsoda károkat tud okozni ez a mozgalomnak. Sajnos a mozgalom vezetői nem tanultak ebből a leckéből, pedig jöttek a figyelmeztető jelek, ki hangosabban, ki halkabban, sorra hagyták el a mozgalmat, az értékesebbnél, értékesebb emberek.
Sokan közülünk konkrétan és részletesen megindokolva felhívtuk ezekre a hiányosságokra a figyelmet, abban bízva, hogy a mozgalom, közös munkával és akarattal kinőheti a kezdeti gyermekbetegségeit. De, sajnos, nem ez történt!
A várakozással ellentétben sora születek a döntések úgy, hogy még az országos akciók megindításáról sem kérték ki a Szolidaritás vezetői, a mozgalom tagjainak, szimpatizánsainak a véleményét, pedig akkora már, kiépültek a helyi csoportok, kinevezésre, sokhelyütt meg, választásra kerültek a csoportok vezetői is. Így történt ez a sokat kritizált tovaris plakáttól kezdve, a dobozdobáló versenyen keresztül egészen az Együtt 2014 mozgalom megalakításáig. Ez utóbbi azonban olyan súlyú döntés volt, amit a Szolidaritás vezetői a mozgalom megkérdezése nélkül semmiképpen nem vállalhattak volna magára.
Ez a Szolidaritás olyan demokrácia deficitje, ami nem lehet véletlen, nem lehet megmagyarázni, különösen akkor, amikor a korábban elkövetet hibákra, hiányosságokra, többen kellő időben és helyen felhívtuk a vezetés figyelmét.
Azt gondolom, hogy itt és most már nem szükséges azokat a konkrét javaslatokat, észrevételeket megismételnem, amelyek alapján úgy döntöttem, hogy a Szolidaritás Mozgalom eltávolodott mindazon értékektől és gyakorlattól, amelyet én, amikor e mozgalomhoz csatlakoztam, fontosnak és megvalósíthatónak tartottam.
Szándékom és egyben kérésem, hogy eme nyílt levelet Ön és a döntésekben résztvevő vezetők tekintse, tekintsék figyelem felhívásnak arra, hogy a mozgalmat rosszirányba kormányozták, elfordultak azoktól, akik Önben, és Önökben megbíztak, talán még nem késő változtassanak ezen!
Részemről, ez a bizalom itt és most elfogyott, kérem, tekintsen e levelemre, mint a Szolidaritás Dorog vezetőjének a lemondó nyilatkozatára.
Semmi gond, csak eggyel lettetek kevesebben, megint egyel! „

„Közlemény !!! A mai napon Ruzsa György a Gyula városi Szoli szervezet vezetője írt egy levelet Pap Attila területi vezetőnek itt a nyitóoldalon ! Csatlakozom a gondolataihoz ! Én radikálisabb vagyok ! A mai nappal minden támogatásomat megvonom a solidaritaSS hazai szervezeteitől ! Csalás ,átverés,karrierizmus és sok sok egyéb ok miatt ! „

De nem csak a saját tagságával  csatlakozóival megy szembe a mozgalom. Egy informátorunk szerint :

” A Haza és Haladás, a Milla, és a Szolidaritás az elején megállapodtak arról, hogy mindenről tájékoztatják egymást a döntés előtt. Ezek után a Szoli az Ungár Klára radikális liberális pártjával (SZEMA) együttműködési megállapodást kötött, és választási körzetekben is osztozkodtak. Volt SZDSZ-esek ott landolnak náluk, és próbálnak meg visszatolakodni a politikába.”

Hiába nyilatkozza azt Kónya Péter, hogy 640 településen vannak aktivisták. A rendvédelmisek a többi csalódott csatlakozóval együtt már régen kifaroltak a mozgalom mögül. Nem csoda, hogy egy-egy megmozduláson a 150-200 fős létszám a maximum. És akkor még sokan is voltak.

Mit is nyilatkozott Kónya Péter alig fél évvel ezelőtt?

Számomra egy viszonylagos kényszerpálya lett a politikai pálya. Katonaként leszereltek, munkanélküli vagyok.”………” Többen úgy vagyunk vele, hogy ha nem sikerül az Orbán-rezsimet leváltani és valóban egy helyes pályára állítani az országot, akkor valószínűleg külföldre megyünk és kezdjük elölről az életünket.”

Az, hogy számára a politikai pálya kényszerpálya, néha megmutatkozik nyilvános beszédeiben is. Az alábbi kis monológ Halásztelken hangzott el, szó szerint:

„Még akkor is, hogyha nem csalják el a választásokat, és teljesen tiszta választás lesz, és megnyerik a választásokat, az ellenzékben jogosan vagy nem jogosan, de el fog indulni az a fajta gondolat, hogy ezek csalással nyerték meg a választást. Ez megint csak nem azt eredményezi, hogy a választások után békés időszak következzen. Ugyanakkor, ha az ellenzéknek sikerül megnyerni a választásokat, akkor arra lehet számítani, hogy nagyon nehezen fogják átadni azt a fajta hatalmat, amivel ők úgy készültek, hogy nem négy évre, hanem minden cselekedetük arról szól, az a fajta szabad rablás, az a fajta szabad uralomkiépítés, és az a fajta központosított uralom kiépítése, hogy ők hosszú távon gondolkodnak, hosszú távon építik a saját birodalmukat, ezt egy választásokon megváltoztatni nagyon valószínű, hogy itt nem nagyon fogják átadni békésen a hatalom, a kormány kulcsát.

Egészen más volt az előző Orbán-kormányzati ciklus, mégis a saját szememmel láttam, hogy az elveszített választásokat követően én voltam egy olyan minisztériumi épületben, amit úgy hagytak el a fideszes kormánypolitikusok, hogy amit tudtak, elloptak, amit meg nem tudtak ellopni, azt összetörték. Összetörték a vécécsészéket, összetörték a csapokat, összetörték az ablakokat, és úgy hagyták ott a kormányépületet. Pedig akkor nem ekkora hatalmat veszítettek el a választásokon.

Nyilvánvaló, hogy nekem mint katonaembernek, és valamilyen módon nagyon sokáig a rendvédelemhez való kötődésem okán készülni kell a háttérben. Egy jó hírem azonban van: az a fegyveres honvédelem és rendvédelem, amely ma aktívan szolgálatot teljesít, abba ez a kormány ugyanannyira belerúgott, mint minden egyes állampolgárba. Belerúgtak a rendvédelmi nyugdíjasokba, és belerúgtak az aktívakba is, ezek az emberek ma parancsot hajtanak végre, de nem biztos, hogy antidemokratikus parancsokat hajlandóak lennének végrehajtani.”

Ezzel a szöveggel, meg az „elzavarjuk a fideszeseket az egész pereputtyukkal együtt”, nem lehet ma választást nyerni. De talán még az országgyűlésbe sem lehet bejutni. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy Kónya ott áll Bajnai vállán és veszettül kapaszkodik.

A Szolidaritás Mozgalom a magalakulásakor kitűzött céljaitól fényévnyi távolságra került. Szeretnénk azt hinni, hogy a jelenben nem csak a saját magukat vezetőnek kinevező önjelölt politikusok, kalandorok, haszonlesők gyülekezete. Szeretnénk, de nehéz…

 

„Annak, hogy nem megyek el választani 2014-ben, csak egy oka van. Az ellenzék.”




3 hozzászólás ehhez: “Korszakváltók” 2014. I. rész. Magyar Szolidaritás Mozgalom

  1. Jury Zolotnitzky szerint:

    Ez eddig igaz ! Hol a II.rész ?

  2. Katona Erika szerint:

    Nem hiába léptem ki tavaly nyáron. Egy max. 10-20 fős gárda dirigál, a tagok feladata csupán a végrehajtás. Kritikának helye nincs, mert megkapod a bomlasztó jelzőt, oszt jónapot! Mára csak az igazán naiv emberek maradtak, akik igénylik is az irányítást. Mindent tönkretett az a pár ember!!! :(((

  3. […] Szolidaritás Mozgalomról, Szakszervezetről már írtunk. Házuk táján annyi változás történt azóta, hogy volt úgynevezett „tisztújító […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Connect with Facebook